beszédfogyatékosság

Beszédfogyatékos a Lányom, róla és a problémáról szól a blog .

a FB-n követhető a Fővárosi Beszédjavító Intézet média megjelenése, nyílt napok, stb. Érdekes témák , beszélgetések, főleg szülők számára hasznos tanácsok

http://www.beszedjavito.hu/beszedeszleles-es-megertesi-zavar-megoldasok-magazinja2012053-i-adas

http://www.facebook.com/notes/f%C5%91v%C3%A1rosi-besz%C3%A9djav%C3%ADt%C3%B3-int%C3%A9zet/%C3%B6tletb%C3%B6rze-a-besz%C3%A9dpercepci%C3%B3t-fonol%C3%B3giai-tudatoss%C3%A1got-fejleszt%C5%91-csoportos-j%C3%A1t%C3%A9ko/320678784649239

 

azt gondolom, a blog kinőtte önmagát. Mármint a probléma részben még fent áll, kezelése folyamatban van , a pöszeség , beszéd közbeni ejtés hiba már marad ( nem annyira észrevehető ) . Viszont, az iskolával adódó problémáim miatt nem szeretnék folyton-folyvást panaszkodni. Van gond, megoldásra törekszem, ami a lányomnak a legjobb , azt választjuk.  Ez nem azt jelenti , hogy blog bezár, hanem kissé ritkulnak a bejegyzések, de a híreket megírom .

Remélem, hogy nem hiába kelt életre , hiszem, hogy eddig is több szülőnek is segített és remélem még többeknek fog. Nem egyszerű és nem könnyű lelkileg feldolgozni és főleg mélyen, belül is elfogadni azt, hogy ő nem olyan, mint az átlag , hogy vele többet kell foglalkozni, gyakorlatozni . Az elfogadásban sokat segít, ha nem keresünk miértekre választ, egész egyszerűen azért, mert nincs válasz , semmilyen nincs, jó meg végképp. És egyszerűbb mély levegőt venni, a feladatot felvállalni és teljes mellszélességgel a gyerek és csak a gygerek érdekeit nézni , még akkor is, ha nekünk az kényelmetlenséget, nehézséget okoz , mert ez könnyíti meg az ő életét. És nekem, az anyjának ez a kötelességem , ez kell, hogy belülről fakadjon . De, talán ettől válik még inkább szívünk csücskévé .

nagyon sajnálom , tényleg, szívből és én próbáltam, és akartam , hogy ez jó legyen , de végtelen szomorúságomra nem lehet mindenki olyan, mint Janka tanító nénije..és bármennyire is nyelek, de legalább 2 olyan ember tanítja ( ez már kettővel több, mint a nulla )  , akinek nem kellene, és nagyon nem szeretném, ha ilyen emberek akarnak bármit tanítani , főleg példát mutatni.

Nem titok, jómagam 76-ban kezdtem az iskolát, a hozzánk legközelebbi suliban, a mellette lévő oviból szinte egy az egyben mentünk át első osztályba, gyanítom anyuék még tanítót sem választhattak, hiszen abban a rendszerben mindenki egyenlő volt , mindenki egyformán jó volt. Csak egyiket-másikat ismerte . És tanultunk ugyanabból a tankönyvből, mint a kiskunlacházi elsősök és ugyanolyan módszerrel . Na, jó, utóbbiban 1-2 eltérés lehetett, valahogy akkortájt jelentek meg az első "alter" fecskék. De, a lényeg, az egyenlőség , nem törődtek tanulási problémákkal, max a "rossz" gyerek halmazba kicsit többen zsúfolodtak. Létezett a koki , a körmös ,és jelen volt, de bizony ám, még középsuliban is a a tanári megfélemlítés és megszégyenítés. Persze, már akkor is akadtak humánusabb, empatikusabb tanítók, akik pl. a "rossz gyerekeket, fiúkat " színházi előadásba "hajszolták " - ez mai nevén drámapedagógia.

Nos, a gyerekek iskolaválasztásánál egyet tudtam, örülök, hogy megszabadultunk a régi kolonctól, s új szelek fújnak, új eszmék, változtak a pedagógia módszerek, hogy fejlődött a pszichológia, neurológia, a gyógypedagógia, hogy sok mindent felismertek és sok régi téveszmére választ kaptak, megoldások születtek.

és akkor elmeséli, hogy "ebédszabály " van, x+1 ponttal és bizonyos pedagógus jelenlétében ezt felolvassák ebéd előtt.....

hogy ha nem is napi, de heti szinten van egy-egy "megszégyenítős beszólás ( és csak 2 embertől, de az pont kettővel több, mint amennyinek lennie kellene )

azt már csak én nem értem, hogyan lehet olyan megkülönböztetést tenni, hogy egyik osztály táncol ( nem annyira szeretik ) , másik kettő korcsolyázik, negyedik lovagol.....

létezik az isten lábát megfogtam érzés, majd történik ez, meg az és hitedet veszted . De , hátul ott lappang, hogy az nem létezik, hogy ennyire mellé fogjál. S, akkor kiderül, hogy mégiscsak az isten lábát fogod , a felek magukba szállnak , újra terveznek , egy-két dolgot benyelnek, hogy az egész működjön és méghozzá jól működjön . Jó lesz.

I hope so

újra eltelt egy félév az iskolai naptárban, kézhez is kaptuk az értékelést, szövegs aláhúzás, és átfordítva jegyekre. Csodálkozom, ill. az a szerencséje, hogy a nyelvtan és irodalom egy darab jegyet alkot, mert így négyes lett , matek hármas, készség tárgyak ötös -ezekkel nem is volt sose gond. Haza kerültek a dolgozatok is. Nagyon elkeseredtem , mert nem egy magyar dolgozatban maradt kijavítatlan helyesírási hiba , sajnos nem csak ékezet lemaradások...( elpusztígyák ) ...

sírni volna kedvem, nagyon

előttem a füzete , pár mondat :

A házt ( javítva van ) fel díszítettük . Narancsot ettem othon. ( javítva ) Anyaka jön karácsonykor. Ajándekot kaptam karácsonykor. Meleg a kandaló . Új kandalót vet ( javítva ) apa. Család favan .Beszélget-nek a szülők.

ezeket büntetésből írták, saját kútfőből ( több is van ) , és ezek a szavak így maradtak. Sőt, alatta : gratulálok, ügyes mondatok ! nyomda dicséretként .

Ezeket először olvasva, felsikítottam, hogy tele van hibával..tannéninek mutatta, aki annyit mondott, hogy az asszisztens csak rápillantott.

joggal vetődik fel bennem a kérdés, 14 gyerek mellett, akik részképességzavarral bírnak, általában, nem evidens lenne, hogy kijavítják a hibáikat, mert abból tanulnak ? vagy a segítő nem tud helyesen írni , netalán tán ??

mai szorgalmi , saját kútfőből : Egy szer volt....... Élt egy szer három szegény favágo . Kimentek az erdőbe és látak egy nagyfát . Ugygondolták hogy kivágják a fát. És amikor kivágták a fát pihentek . Még ma is élnek meg nem haltak.

amikor rákérdezett, hogy az "úgy " az gy, vagy ty , no akkor ledobtam a rigaláncot.

kérdem én, MIÉRT nekem kell észrevennem, hogy valami nem kerek ? miért nekem kell utána járnom, hogy vajon korosztályának megfelelően teljesít, vagy sem ? ( nem egyébként , vagy az alsó kettes , futottak halmazban ) miért nem észlel az iskola, ahol napi 8, azaz nyolc órát tölt magyar órákkal, gyakorlás hegyekkel , miért nem szólnak a szülőnek, hogy csókolom, BAJ van !! és még nagyobb baj lesz ebből, ha ezeket a helyesírási hibákat nem javítjuk, rögzítjük a jót ?????????????

MIÉRT ismét én ????????????????? ( akinek HR óta tudjuk , hogy képessége és felkészültsége sincsen a gyerek neveléshez, hiszen CSAK szülő vagyok )

és még cifrábbakat is tudnék írni.

lévén ez - még - egy nyílt blog, gondolkodtam, hogy ez a poszt publikus legyen-e , vagy csak szúk körben osszam meg. De, szerintem ez egy társadalmi jelenség , vállalom .

Nem létezik család, ahol ne lenne legalább egy mobil, iskolás gyerekek esetén megkockáztatom a per fő per mobil előfordulását . Nálunk a kikötés az egyedül közlekedés volt. Az iskolában tilos a telefon, kikapcsolt állapotban lehet csak náluk. Gyerekek lévén ezt a szabályt nincs, ki ne szegje meg. Szünetben bekapcsolják, nézegetik, játszanak rajta , urambocsá. Mint, már korábban írtam, nem mennek ki az udvarra mnden szünetben, tehát amúgy is 30m2-en mozognának 14-en, ilyen szempontból gyökkettő, hogy ülés közben mit csinálnak. 10 perces szünetben nem kezdenek bele társasba, mert nem lesz vége. De, a házirend szerint tilos.

Kb. 1 hete , egyik gyerekem mesélte a sulis dolgokat, amikor odaért, hogy : csörgött a tannéni telefonja és felvette , beszélt. Nagyon elcsodálkoztam, ha és amennyiben egy rossz gyerek képes megakasztani az óra menetét, akkor vajon egy telefon hívás, beszélgetés, nem ? Rákérdeztem, s kiderült, szinte az összes tanár felveszi a csörgő telefont. Állam még inkább leesett, számomra valahogy egyértelmű volt, hogy némára állítják, szünetben megnézik, elintézik a fontos dolgokat. Sürgető ügyben nyílván mindenki eléri az iskolatitkárt, aki üzenetet át tud adni.

Szerdán úgy alakult, hogy Janka kölcsön adta a teloját a barátnőjének, aki az anyukáját hívta fel a wcből , hogy menjen érte - fontos hívás volt. Vétettek a szabály ellen , egyértelmű, de, senki nem érte tetten őket. Az anyuka érkezése terelte a tanító figyelmét a hívásra ( hosszú történet , nem megyek a részletekbe ) , némi vicces alkudozás után a pedagógus azzal a mondattal, hogy "úgy sem lesz semmi, csak kíváncsi " anyuka elmondta a hogyant ( az ő lánya teloja otthon maradt ) . Anyuka távozott a gyerekkel, pedagógus pedig begyűjtötte a lányom és a barátnő üzenőjét, tájékoztatóját és kaptak magatartásra egy-egy egyest, valamit egy osztályfőnöki figyelmeztetést.

A történet napján még csak az egyest tudta a lányom, szívszakadva, zokogva jött ki, hogy ő abba  a suliba soha többet nem megy...stb. Megbeszéltük, hogy szabályt szegett, soha többet. Másnap hozta az osztályfőnökit, s akkor tudtam meg a pedagógus gerinces cselekedetét, addig azt hitte-tük, hogy egy iskolatárs árulta be őket.

amellett, hogy elítélem a dupla bünetetést, borzasztóan felháborodtam , mert előfordult már, hogy másik ygereknek csörgött a telefonja órán és semmi szankciót nem alkalmaztak ellene  , valamint, a tanárok simán felveszik a csörgő telokat órán .

Továbbá, az egész telefonálás feltételezés volt, nem rajtakapás, az anyuka ismerte el ....és egyáltalán, tanítsd a gyereknek, hogy igazat mondjon, hogy mások jól bemártsanak.

Másik anyuka bement megbeszélni az esetet. Kiderült, nem először fordult elő, hogy  szünetben bekapcsolták...rendben, büntessék őket, bár nem értem, hogy szünetben, nem hangosan miért ne nézegethetné....de, kiderült az is, hogy "kezelhetetlen " a lányom...........

és ezzel nem tudok mit kezdeni, mert szívem szerint mutatnék 1-2 igazi kezelhetetlent, hogy tudják milyen az...

azt, hogy milyen lelki károkat okoztak az egyébként is szorongásos gyereknek a nyílvános megszégyenítéssel már meg sem említem.

hogy ez a kiscserkész mondás sosem veszti el aktualitását, már nagyon unom. Persze, nehéz döntést hozni és eligazodni a millió információ között, még így sok év elteltével is..vagy, főleg most nehéz , hogy a tét igen csak nagy.

Hiszek továbbra is, de a teljesítmény esése lépésekre sarkall , aztán meglátjuk , hogy én vagyok túl szkeptikus, vagy ismét magam előtt járok.

Ritkán hallani tőle "elszólást" , most ilyen volt , az öccse mászott rá, miközben ő mesét nézett volna :

- B. apád nem szemüveges  !

milyen volt 2011 Janka számára ? az iskolai magatartása sokat lazult . még mindig nagy mértékben tombol benne a megfelelési kényszer , de már nem görcsös , hanem enyhébb formában . A tanuláshoz való hozzáállása is erősen mérsékeltté vált, ezt bizonyítja a rengeteg évközi veszekedős bejegyzés . Hibának látom, hogy a sikerélmények hiány miatt alulmotivált, elfogadja, hogy jó a hármas , aztán összeszedettebb pillanataiban belátja, hogy mégsem. Idegen környezetben, emberekkel még mindig visszahúzódó, nehezen oldódó . Egyre világosabban látszik, hogy diszes , erről majd jövőre bizonyosodhatunk meg biztosan .

A kedve jó, kiegyensűlyozott , szeret suliba járni, bár az iskolai kötelezettségeket mintha nehezebben tűrné.

én gyakrabban zuhanok apátiába , mint kellene a jövőjét illetően , talán azért, mert napi szintűek a tanulási problémák .

sajnos a freeblog feltörése miatt az utolsó posztok eltűntek , meg vannak ( kedves ismerős megmentette ), de már nem aplikálom vissza .

December elején voltunk iskolai kiránduláson, ahol beszélgettem a lányom tanítónőjével , a helyzetről. Mert a helyzet, az jottányit nem javult , nem látok előremozdulást , nem látom, hogy legalább tyúkszaros lépésekben, de történne valami pozitív változás.  Amit írtam korábban, hogy legalább lenne az, kimondva, igen, ez a gyerek diszes , fullban . De, nem, ezt nem lehet, majd csak ha iskolát akarunk váltani, a jelenlegi szabályozás szerint. Addig viszont iszonyatosan unfairnek tartom, hogy ugyanazt a tananyagot, ugyanolyan követelménnyel és ugyanolyan elbírálással kérik rajta számon , mint egy abszolut ép gyereket. Ha sulit váltunk, akkor nem azt nézik majd, hogy nyelvtan hármas, de azért, mert...hanem pusztán a hármast . És, így esélytelen bárminemű normális ( nem versenyistálló !! ) suliba való felvétel.

Gyakoroljunk, volt eme felvetésemre a szeretett tannéni válasza. Könyörgöm, mikor ?? 8-16-ig suliban van , utána ilyen-olyan , általa kedvelt, szeretett, akart foglalkozásokon. Ha üres nap van, akkor örül, hogy szusszanhat.

tegnap ismerőssel beszélgettem, kinek a gyermeke szintén abba a suliba jár. Ugyanolyan kétségek gyötrik , mint engem . Hogyan fog történelmet, kémiát tanulni , tudásáról számot adni, amikor egészen egyszerűen nem érti ??

az, hogy a matekot gyűlöli, utálja, tudott dolog volt , de, az, hogy az írással, helyesírással is hadilábon áll, az nagyon új. Főleg nehéz ezt egy anyanyelvi versenyes , szakkörös, helyesírásra kihegyezett anyukának. Pont, mint az olvasást . Nha , persze, mindenkinek azt , amiben ő jó volt, vagy közelállónak érzi magához . Mit mondjak, nem botrányos, de nagyon necces. A feladat a helyesen írt szó kiválasztása volt , hááát, ööö, általa helyesnek vélt azomban , vagy bombon ..és társai. Az egész gyakorlás ötlet onnan eredt, hogy írkál-firkál-rajzol és csapnivalóan veti oda a betűket a művekre.

Ismét elgondolkodom, sokadszor, hogy ez minek tudható be

- a velem való gyakorlás elleni küzdés megjelenítése

- egyre inkább jelentkeznek a részképességzavarok és már nem csak gyanú, hanem lassan bizonyossá válik, hogy diszgráfiás és diszlexiás

-nyár van és egyszerűen kisfüle botjára sem kívánja a gyakorlást ( ez utóbbira adott esetleges igen választ sajnos ignorálnom kell , mert gyakorolni kell )

jajjj, mindenki ott fönn, azt, hogy ennyire kutya nehéz lesz, hogy az évek haladtával csak egyre nehezebb lesz, no, ezt nem gondoltam volna.

az van, hogy hébe-hóba itt bizony gyakorolni kell..vagy olvasni ( Janka gyengéje ez is ) , vagy matek, vagy helyesírás, vagy utóbbi kettő. Erre került sor tegnap is, senki nem volt kivétel, a Nagy tesó és a középső öccse is leült , együtt az étkezőasztalhoz és csinálták becsülettel. Nem volt sok, istibizi, annyi, amit max 20 perc alatt képesek megoldani, de inkább 15. A fiúk nekiveselkedtek, bezzeg Janka, őrületes hisztit levágott, mert sok a feladat, mert azt pont utálja ( bármelyiket utálja , szóval nincs iyletén különbség matek feladat és matek feladat között ) , na írásból azt már biztos, hogy nem csinálja meg.....és csak hergelte, hergelte magát, klasszik hiszti, olyan, mint a közértben a földön fetrengős . Kezemben a pohár, abban pár csepp víz , figyelmeztetés, hasztalan, víz landol az arcán...hiába. Elővettem a gépemet, felvettem a hisztéria egy részét . Ekkor még nagyobb üzembe kapcsolt, hogy ordított, hogy én majd milyen netes oldalakra fogom "persze" ezt feltenni és ez ciki ( mondtam, hogy biztos nem teszem sehova ), akkor már csak afelől aggódott, hogy D-nek megmutatom és azonnal töröljem ki .

Először az egészen röhögtem, magamban, majd rendesen kuncogtam, majd ment fel az agyvizem , majd figyelmen kívűl hagytam...semmi nem használt. Persze utána megoldotta és bocsánatot kért és etc.

DE, végig gondolva az egészet, valamint a korábbi életet, megnyílvánulásait, nos elgondolkodtam azon, hogy több autis tünetet produkál/t.S mindez kezdődött kb 1.5-2 éves korában, csak annyira nagyon szembeötlő volt a beszéd probléma, hogy elnyomott minden mást. Pontosabban nem, mert amikor az SNI státuszt megkapta, ott elhangzott a "magatartás zavar" , a papírján szerepelt a szemkontaktust nem tart, nehezen elegyedik beszédbe idegennel..stb. A mániákus szabáylkövetése is valószínűleg ide sorolható, a hiszti, amiből egyszerűen nem bír kilépni . Szerencsére, a korábbi tünetetek közül sok már a múlté , ma már ( a korábbihoz képest ) sokkal jobban szóba elegyedik idegennel, de ha ott vagyok, még mindig én képviselem a bástyát , beszéljek én, stb. , ma már legtöbbször képes szemkontaktust is felvenni , a hisztik kemények.

Nem mondom, badarság lenne nagyon , de valami van benne, vagy volt, azt gondolom.

 

fejben a poszt bő hónapja alakul, csak a pötyögés maradt el. Volt erdei iskola, nagyon jól sikerült, gyönyörű helyen, jó idővel, reneszánsz kori dolgokkal, visegrádi kirándulással , élvezettel mesélte a látott-hallott dolgokat. Évzáró szokásos vidám-kedélyes hangulatban zajlott ( még én is kaptam egy kis meglepetés ajándékot, jól meg is lepődtem ) , jutalom könyv kipipálva ( bár, én nem adtam volna neki, de szerencsére csak az iskolai teljesítményt díjazzák ) . Bizonyítvány jó . Ami nem tetszik, s erre jobban kell figyelni , hogy a tanulásban magát ösztönözze . Ne adja fel egy "jó a hármas..négyes.." mondattal, hanem hajtson. Nem, nem a kitűnő, vagy példás, csak jó, önmagához képest jó.

Erről szólt az év is, nagyjából, hullámzó szorgalom. Nagyon hamar feladja , lásd évközbeni verstanulások. Kicsit több kitartás lenne szükséges, ami sportban létezik, de a tanulásban nem .

A nyár jól telik, volt rock és környezetvédő tábor , nagyizás, lovagolt , s közben számunkra láthatatlanul, annál inkább észrevehetőbben mások számára nagyot nőt , mindenféle értelemben érik . Még gyerek, de már mégsem . Lovas táborba csak a haladó volt hajlandó menni ( ő volt a 2. legkisebb a 17ből , átlag korosztály 13-16 ) , mert nem megy  "dedósokhoz" . Tombolnak a hormonok , küzdünk és harcolunk nap, mint nap . 

A zeneiskolában mostanság tobzódtak a vizsgák . Kezdődött  múlt hétfőn a szolfézzsal , állítása szerint mindent jól csinált , nem volt izgulás , tény, hogy top3-ban volt egész évben . Majd kedden cselló . Nem ment suliba, mert ne terhelődjön, blabla...délelőtt még 1x végig játszotta a dalokat, ügyesen, megcsinálta a vizsgalapot ( mindig kell sk vizsgalapot , rajzot, egyéni kreációt vinniük - ez talán nagyobb stressz , mint a gyakorlás ) . Gyorsan haladt a dolog , izgulás nem látszott rajta . Bement a nyugodt gyerek, kijött egy hisztérika . A miértet ne kérdezzétek, valószínűleg mégis a stressz, az izgalom, így vezeti-te le. Mindenért én voltam a hibás - naná . Nem tekeem vissza a gordonka lábát..stb..ááh. Később - amikor már elmúlt a ziziség - bocsánatot kért . Tegnap hívott a csellótanárnő, hogy nagyon ügyes volt, jól sikerült a vizsga.

Mindeközben a suliban is nyakra-főre írják a dolgozatokat , rendesen fut az évvégi hajrá , sikerült kettő matek hármast benyelni , megemlítettem a lovas tábor nélküli nyarat - na, erre összekapta magát, állítólag az újabb dolgozatok már jobban sikerültek . Kíváncsi leszek. Még, mielőtt megszólnátok, nem a hármassal van alapból bajom, hanem, a mentalitással " jó, anya, jó lesz az " - és közben sokkal többre képes . Egyébként valami hihetetlen nagy csajszi .

tegnap ismét megnyerték a kistérségi ki mit tud-ot, kategoriájukban. Népi játékokat , mondókákat, dalokat adtak elő, naná,hogy nagyon ügyesen :D

Újra volt nyílt nap , az ott látottak sok mindenre választ adnak az előző posztban leírtakra.

Klasszikban magyar-matek órára mentem , ennek több oka is van. Egyrészt kíváncsi voltam az iskolai matek teljesítményére, másrészt oly kicsi a többi terem ( fejlesztő, ábrázolás , torna ) , hogy nem valószínű, hogy befértem volna, ill. nem bírok állni 45 percet. Szokásosnak mondható jó hangulatú, kedélyes órákat láttunk, ahol a gyerekek jól érzik magukat, de, közben tanulnak is. Matekon a szorobánt még mindig előszeretettel használják, az interaktív táblát ugyanúgy ( utóbbi tényleg hihetetlen jó találmány ) . A szorzótáblát befejezték , gyakorolják még szorgosan , mert ez az, ami könnyen felejtődik . Egyik gyakorlás, hogy kapnak 3 szorzást, közben összeadással, vagy kivonással ( 8x8 - 3x7 + 4x3 ) , ezt szorobánon kell elvégezni. És itt jött az első nagy döbbenet, ugyanis az én drága kislányom, aki itthon a sima 2 jegyű kivonásokkal szenved és látványosan képes elhalálozni, mindenféle hisztériával megspékelve, nos, ő hellyel-közzel az elsők között van készen és hibátlanul. Ezek után azt sem hiszem el, amit kérdez. Most kezdték el tanulni a maradékos osztást ( emlékezetemben ez is harmadikos tananyagként szerepelt ) , ma már arra is matricát kapott. Tehát, a gyerek nem hülye a matekhoz, csak lusta , de az nagyon . Magyar órán volt anyanyelvi fejlesztés , hangos olvasás , s most tanulták a fogalmazás részeit ( bevezetés, tárgyalás..stb ) .

Bármennyire is fújnak néha egymásra a gyerekek ( vagy meséli x. hogy z ilyen-olyna, vagy y ...de egy nagyon jó kis közösség , nagyon jó Tanítónénivel.

örökös tanulás . Persze, minden gyerekkel az, de úgy gondolom, ha már van egy gyereked, akkor nagyjából van egy alapod, egy elképzelésed, amitől lehet eltérés, de nem túl nagy kilengésekkel.  No, most jelen esetben a tanulást szemlélve az alap nincsen. Igazából nincs viszonyítás, nincsen egy nagyjából kitaposott út . Lebegés. Nem tudom , hogy az adott helyzetet mennyire kell elfogadnom és mennyire kellene a gyereket presszionálni bizonyos esetekben.

Önmagához mérjük. Na, ja. Csakhogy egy másodikos gyerek esetében ez is cinkes ( főleg úgy, hogy az elsőt majdnem 2x járta ) . Ráadásul azt is tudom, hogy nagyon könnyen felad dolgokat, tanulásban nem az a hajde kitartó típus. Lassan érő. A rajz esetében is hajhullatás esete forgott fenn , aztán valahogy "gellert " kapott és önmagához mérten nagyon szép munkákat produkál. Csakhogy a matek pl. nem a rajz esete. Itt nincs idő és nem lehet várni , adott szinteket kell határidőre teljesíteni . Az a probléma, hogy meghátrál a a nehézségek elől , és valljuk meg, előfordulhatnak problémásak feladatok a matematika rögös világában.

Persze azt is tudom és és mantrázom, hogy boldog pék. Legyen boldog pék, és ne kitűnő bizonyítványa ,diplomája ,  hanem elégedettsége, önbizalma , megbecsülése legyen. Miért ennyire nagyon nehéz ez ??